Civilek a közbiztonságért

Bár jelentőségén és szükségességén valószínűleg nem sokat változtat, az általánosan a közbiztonságért való megmozdulás, lényegét tekintve, a közönséges bűnözés, illetve a hatóságok részéről ezzel kapcsolatban tanúsított “megengedő” magatartás elleni fellépésről szól. Előzményeit mind ismerjük …

Az elmúlt időszakban az önkormányzat részéről is számos erőfeszítés történt a közbiztonság fejlesztése érdekében: létrejött a helyi rendőrség, kiépítésre került a városi térfigyelő kamerarendszer, stb. Azonban, ahogy a történések akkor is, úgy most is azt igazolták, nem elég a hivatalosságok fellépése, erőfeszítése  – civil fellépés, támogatás és számonkérés nélkül a cél sokkal nehezebben, későbbre teljesíthető. Bővebben →


“Nem vénnek való vidék” másként

Az elmúlt években több szociális jellegű kérdés is foglalkoztatott a fiatalok-idősek, elesettek-rászorulók tengelyeken. Volt számos konkrét eredményem is, melyekről már – különböző témák kapcsán – többször cikkeztem… Ami viszont egy sajtóhír kapcsán most foglalkoztat, az az idősekhez kötődik, mégpedig az öregotthonok kérdésköre.

A magára maradt, magányossággal, betegségekkel, szegénységgel, félelmekkel küzdő öregek helyzete mindenkinek nyilvánvaló. Mint ahogyan az is, hogy ezen a téren igen sok esetben mekkora segítséget jelenthet(ne) egy öregotthon.

Pár perce olvasom a sajtóban, újabb privát öregotthon létesül egy Székelyudvarhelyhez közeli községben. Szép kezdeményezés, szükséges kezdeményezés, támogatandó kezdeményezés, viszont ezekkel együtt is egész egyértelműen egy profitorientált vállalkozás. Mint az országban működő hasonló intézmények nagy hányada. A fenntartása ugyanis a beköltözött idősek (hozzátartozók) pénzéből történik, jó esetben néhány támogatással kiegészítve. Országos viszonylatban egy átlagos nyugdíj erre nem elég: jellemzően legkevesebb 1300-1400 lejtől indul a havi befizetendő összeg – ahol ettől esetleg eltérnek, ott jobbára az elhalálozás után a tulajdonban levő ingatlan képezi az „üzlet” tárgyát.

De miért is nincs egyetlen hasonló, viszont bárki számára hozzáférhető, „állami”, akár önkormányzati fenntartású ilyen intézmény?

Nemcsak városunkban, hanem az egész megyében? Bővebben →


Bogányi-koncert és a csodazongora

Szerdán városunkból is többen megcsodálhatták Bogányi Gergely zongoraművész játékát, illetve csodazongoráját.

Nem kell ahhoz szakembernek, nagy művésznek lenni, hogy lenyűgözzön a dolog: a zongora egy laikus számára is szemet gyönyörködtető látvány – nem beszélve a büszkeségről, ami egy honfitársunk munkája révén hozzá kötődik. És ahhoz sem kell feltétlenül műértőnek lenni, hogy élvezhessük a művész zongorajátékát, Chopin és Liszt szerzeményeit. Bővebben →


Hajléktalanszálló: fotókiállítás

A hajléktalanszállót működtető Albert Schweitzer Alapítvány idén is meghirdette fotópályázatát, melynek kiállítást, annak pedig megnyitót szerveztek eredményhirdetéssel csütörtökön a Mentában. Bár a pályázatra beküldendő munkák elvárt témája (“Tájak és emberek”) meglehetősen fantáziátlan volt, a jószándék nem válogat: ezúttal is sokan döntöttek a kezdeményezés támogatása mellett akár fotók beküldésével – az idén 57 munka érkezett a kiírásra -, akár megvásárlásával is . Bővebben →


Gazdaság és megélhetés

Senkinek nem új a nap alatt, hogy országunkban nem igazán övezi megbecsülés azokat, akik munkahelyeket teremtenek, megélhetést biztosítanak, adót fizetnek. Ez pedig azért különös, mert az egymásrautaltság egyértelmű – ha van munkahely, az emberek megélnek, ha van adó, az államnak van, amiből gazdálkodjon. Azt pedig már egy gyerek is tudja, jó, gyümölcsöző együttműködés bizalom nélkül még sosem volt fenntartható.

És akkor mégis hol a hiba?

A törvények olyanok, amilyenek – tökéletesek sosem lesznek, de alakíthatók és elvileg a közösség javát szolgálják. A törvény és az élet között pedig az a sok intézmény, hatóság (pénzügyi intézmények, különböző ellenőrző hatóságok) … hát az is próbálja végezni a dolgát – egyre szigorúbban, befolyásolhatatlanabbul, hatékonyabban. Hol akkor a hiba? Azzal, amit a bevezetőben is olvashattunk:  az állam konkrétan potenciális bűnözőnek néz mindenkit, aki az országban él. És ennek szellemében tartatja be a törvényeket.

Talán ez az, amivel ma elsősorban egy parlamenternek foglalkozni kellene.

Azzal, hogy elérje: az állam úgy a nagy-, mint a kisvállalkozónak partnere legyen, becsülje meg a munkáját, segítse a fejlődés útján. Bővebben →


Érettségi

Mára már nemcsak az érettségi, de még az óvások utáni eredmények kihirdetése is hetekkel ezelőtt megtörtént – túl van mindenki az örömön, vagy éppen megrázkódtatáson, mondhatni, tovább lépett …

Városunkban az oktatási rendszer át/megszervezése nem új keletű igény, de nem is egyszerű feladat. Én sem ezt próbálom most megoldani, csupán néhány érdekes diagramot bemutatni egy kis magyarázattal, elemzés nélkül. Bővebben →


Talán nem ártana itt is a valós újratervezés

A székelyudvarhelyi csúfos választási bukta után, még tanácsosi mandátumigazolás előtt, vállaltam a véleményemet. Kimondtam azt, amit még nagyon sokan gondolnak, csak nem mernek vagy nem akarnak még megszólalni. Kértem a konkrét felelősségvállalást döntéshozói szinten.

Felemeltem a hangom, de nem tükörbe néztek, hanem ahogy azt mifelénk megszokhattuk, beindult erre a boszorkányüldözés, az elhiteltelenítés és rágalomgyártás.

És tart a mai napig.

Időközben megpróbáltak lekenyerezni, majd amikor rájöttek, hogy a rágalmazások miatt tényleg jogi útra tereltem a történetet, sokkot kaptak – fenyegetéseket kaptam, bosszút esküdtek.

És természetes a mai napig sem állt ki az igazi felelős, a vezető, hogy vállalná a felelősséget a csúfos bukásért – maradtak a bejáratott megoldásnál, bejelentették, nem igazolták a képviselő-testületi mandátumomat.

Valószínűleg a parlamenti választásokon ismét csődöt tapasztalhatunk – de nem azért, mert ne lennének hiteles, komoly, megbízható emberek a szervezetben, hanem mert vannak benne sunnyogók, gyávák, mert a szervezet a felelősséget nem vállalók gyűjtőhelye lett. De  az én hátamon ne sunnyogjon senki, különösen az én hozzájárulásommal ne: ha mindenki elfordul a szervezettől, akkor ez még rosszabb lesz – ezt a szervezetet csak belülről lehet jobb útra téríteni, ez mindannyiunk feladata az elkövetkező időszakban.

Az RMDSZ az egyetlen politikai szereplő, aki segíteni tud, és számít is Romániában. Az RMDSZ parlamentbe jutása ezért létkérdés közösségünk számára. Éppen ezért meg tudom érteni ezek után azt a kompromisszumot, hogy le kell paktálni az MPP-vel országosan.

De ha nem vállalunk egy ilyen bukás után felelősséget, idézve valakit, „menjünk a picsába bazdmeg”… és legyen vége már annak, hogy éppen az akarja nap mint nap nyakamba varrni a szivárogtatás dolgát, aki nagy valószínűséggel az egészért felel, akinek a céljait szolgálta, aki az eléggé egyértelmű jelek alapján a városunkban az RMDSZ-t tönkre vágta egy kis gesztus gyanánt a reménybeli őszi együttműködésért…


Sunnyogás vagy felelősségvállalás?

Ahogy az elmúlt napok reakcióiból is kitűnik, még mindig nem arról beszélünk, hogy egy brutális nagy bukta volt Székelyudvarhelyen az RMDSZ-nek a választás, hanem a vadászatról arra, aki a hangját fel merte emelni. A valós helyzetelemzés és felelősségvállalás helyett témaelterelés, csúsztatások, különböző pletykák elindítása, emberek egymásnak uszítása, nagyüzemű rágalomgyártás van terítéken (aminek természetesen meg is lesz a jogi következménye).

Mert mi is történhetne, ha arról beszélnénk, milyen hibákat követtek el a kampány során? Például arról, hogy:

  • ismeretlen módon, ismeretlen személyek által, eléggé furcsán lettek kiválasztva a tanácsosok?
  • Arros aláírásgyűjtői Butának is aláírásokat gyűjtöttek
  • a tapasztalt tanácsosokat nem vonták be a kampány megtervezésébe, sem a munkálataiban nem kaptak jelentősebb szerepet?
  • amíg Arrosnak már kampány előtt katalógusa volt, óriásbannere jelent meg, addig a tanácsosokról egyetlen szórólap készült a kampány vége előtt néhány nappal, illetve utolsó héten egy-egy facebook cover fotó?

Hadd idézzem az egyik kedves kolléga egyik, széles körben megismert mondását: „nem látok semmi koncepciót, hogy a kampánycsapat, aki nem tudom ki az, dolgozna azon, hogy az RMDSZ tanács többségbe kerüljön”.

Tehát mi is történhetne, ha ezekről beszélnénk? Azzal együtt, hogy Verestóy szenátor egy éve bejelentette őszi indulási szándékát, illetve nemigen sikerült Buntát tetszés szerint irányítani, felmerülne okvetlenül a kérdés: egy egyezség keretében nagyon durván éppen ő akarta megbuktatni városunkban az RMDSZ-t, feláldozni Arrost és a helyi önkormányzati részvételt, hogy aztán látszatmegoldásként a másod- és harmadvonalon dolgozó embereken verje el a port?

Nem lehet nem sejteni a szándékosságot az előzőekben felsorolt inkompetencia láttán – apropó, mi van, ha maga a szenátor van a hangfelvételek kiszivárogtatása mögött?

Évek óta ezt látjuk: semmibe veszik, lekezelik a polgármestereiket, a közösséghez és a Szövetséghez hű tanácsosokat, tisztségviselőket. Ilyen körülmények között tisztességes embereknek esélyük sincs a politikában érvényesülni, annál inkább a dróton rángatott, ambiciózus karrierista érdeklődőknek.

 

Miért is van az, hogy az RMDSZ-en belül senki nem mer vagy akar beszélni?

 

Sosem érdekelt más, mint a közösség, illetve az a szervezet, amely ennek a közösség a fejlődésének a záloga – egyértelműen elutasítom azt a gyermeteg gondolkodást, miszerint Buntának bármi köze lenne a véleményem kialakításához. Aki ismer, tudja, sosem volt felhőtlen viszonyom vele.

És nem vagyok opportunista sem, nem a validálás után fogok könnyen elhallgattatható módon felelősségvállalást elvárni – hogy egy másik kollégát idézzek: hiába mondjuk, nem hallják a hangunkat, „nem történik semmi”… Bár benne van a pakliban, hogy az egész a politikai karrierembe kerül, de ez az ügy, az erős, egységes Szövetség annál sokkal fontosabb.

Az RMDSZ ne a felelősséget nem vállalók, felelősséget hárítók, sunnyogók szervezete legyen. Mert ha az marad, akkor értelmetlen egy ilyen szervezetben dolgozni. Talán ez az oka, hogy kevés tagja van a szövetségnek, eltávolodtunk a lakoktól. Sem a kampányprogramok, sem a sajtón keresztüli több kommunikáció nem pótolja az emberekkel való folyamatos, közvetlen kapcsolattartást. De ezt felelőtlenek és sunnyogók nem tudják őszintén csinálni. Így nem is csinálják.

 

Jakab Áron Csaba

RMDSZ képviselőcsoport, frakcióvezető
Székelyudvarhelyi RMDSZ, alelnök
Udvarhelyszéki RMDSZ választmányának tagja